Állatos mesékből megtanultuk, hogy a róka a mesék ravaszdija, talán sokszor nem is szerettük….bár némelyik mesében azért előfordul, hogy a főhős segítője.
Aztán jött Vuk , aki mindeni kedvence lett szerintem , azóta is emlegetjük, gyermekünknek boldogan mutatjuk, meséljük. És a mai gyerekek is imádják, szerencsére 🙂
Több mint egy hónapja érkezett egy megkeresés, hogy Ő kellene, csakis…..szülinapra ami még később lenne.
Sokáig gondolkodtam, hogy merjem-e……aztán mertem…..mert ilyenkor ,azért az egy darab erejéig eljátszhatom a gondolattal és a helyzettel, hogy mi lenne ha én lennék a hivatalos plüssbe álmodója ( Vuknál ilyen nincs is ha jól tudom). Engem is érdekel , hogy milyen is lesz az én kezem, az én lelkem által. Meglesz-e a végén az : ” Ő az ! ” élmény?
Erősebb lesz-e az én hatásom ? Mert azt nem lehet kikerülni szerencsére, csak ugye az arány …..
Ebbe a munkába aztán egy kicsit több égi is belekeveredett………még lett volna bőven idő befejezni, de valami sürgetett legbelül, csinálni kellett minél előbb. Aztán amikor elkészült, és megmutattam a megrendelőnek, akkor derült ki miért is zakatolt ez bennem egész nap. Kiderült, hogy tényleg előbb kell mert a kicsi lányt hamarosan műtik, és a kis rókának gyógyítania, vigasztalnia kell , de minél előbb.
